Odakint halkan hullott a hó. Bing az ablaknál ült, és izgatottan nézte, ahogy a pelyhek táncolva leereszkednek az udvarra.
„Flop! Már mindjárt itt a karácsony!” – kiáltotta vidáman.
Flop mosolyogva bólintott.
– Bizony, Bing. Ma este feldíszíthetjük a karácsonyfát!
Bing szeme felcsillant. Előkapta a dobozt a díszekkel: csillagok, színes gömbök, és egy kis aranycsengő, amit tavaly készített Sula.
– Nézd, Flop, ez a kedvencem! – nevetett Bing, és óvatosan a fára akasztotta.
Ahogy díszítettek, Pando és Sula is megérkeztek. Mindannyian vittek valami különlegeset: Pando egy hóemberes díszt, Sula pedig egy illatos fahéjrudat masnival.
A karácsonyfa csak úgy ragyogott!
– Most már csak a csillag hiányzik a tetejéről – mondta Flop.
Bing nagy levegőt vett, és a kis székére állt.
– Meg tudom csinálni! – mondta határozottan, és felhelyezte a csillagot.
Ebben a pillanatban megszólalt az aranycsengő. Csilingelt egyet, aztán még egyszer – mintha a fa is boldog lenne.
– Hallottátok? A karácsony hangja! – nevetett Bing, és mindenki tapsolt.
Flop finoman megsimogatta Bing fülét.
– Ez csodás volt, Bing. Tudod, mi a legszebb a karácsonyban?
Bing elgondolkodott.
– A csillogás? Vagy az ajándékok?
Flop elmosolyodott.
– Az együtt töltött idő.
Bing egy pillanatra elcsendesedett, majd megölelte Flopot.
– Igen, az együtt a legjobb!
Kint tovább hullott a hó, bent pedig a melegség, a nevetés és a szeretet töltötte be a szobát.
Bing és barátai boldogan bújtak a puha takarók alá, és hallgatták, ahogy odakint a szél halkan dúdolja:
„Karácsony van, Bing.”














